Honvéd Kadét Program Diákoknak Pedagógusoknak Hírek Pályázatok
Tereptani alapismeretek

B) FEJEZET Térkép- és tereptani alapismeretek

Ebben a fejezetben megismeritek a katonák térképhasználatát, a terepen végrehajtott tájékozódási, tereptanulmányozási és értékelési feladatokat, valamint az e feladatok során leggyakrabban alkalmazott eszközök használatát. Részletes képet kaptok a terep alkotóelemeirõl, a terep- és tájtí­pusokról. Elsajátí­tjátok a vetületi alapismereteket, az egyezményes jelek és jelkulcsok rendszerét, a topográfiai térképek szelvényezését. Megismeritek a globális helymeghatározás elvi mûködését, és fontosabb gyakorlati alkalmazásait. A témakörök feldolgozása a 9–10. évfolyamon tanult földrajzi ismeretekre épül.

29. A terep alkotóelemei

1. Miért fontos a terep sajátosságainak ismerete a katonák számára?
2. Milyen meghatározó elemekre bontható a terep?
3. Mely sajátosságai lényegesek katonai szempontból az egyes terepelemeknek?

Feladat: Tudtok-e olyan történelmi példákat emlí­teni, amikor egy csata vagy egy
hadjárat sorsát a terep adottságai jelentõsen befolyásolták? Melyek azok a terepadottságok,
amelyek fontosak lehetnek a harc kimenetele szempontjából?

A terep jelentõsége a harcban
A terep a katonai tevékenységek legfontosabb közege, amelynek tulajdonságai a csapatok minden mûveletére hatást gyakorolnak. Terep alatt a Föld felszí­nének egy részét értjük a rajta lévõ természetes és mesterséges tereptárgyakkal (folyók, erdõk, települések, utak stb.) együtt. A különbözõ mûveletekben a katonáknak az ellenség mellett a tereppel is meg kell birkózniuk. Csakhogy a terep mindig annak nyújt elõnyt, aki ismeri, és ki tudja használni kedvezõ és kedvezõtlen hatásait.
  Katonai szempontból a terepet elsõsorban járhatósága, a megfigyelés és a rejtõzés feltételei, valamint tagoltsága alapján kell megvizsgálni. E vizsgálatok során a terepet hét meghatározó terepelemre bontjuk: • domborzat; • vizek;
• növényzet; • talaj;
• közlekedési hálózat; • települések;
• ipari, mezõgazdasági, kereskedelmi és szolgáltatási létesí­tmények.
Nézzük meg e terepelemek sajátosságait, fõbb jellemzõit részletesebben!

1. Miért fontos a terep sajátosságainak ismerete a katonák számára?
2. Milyen meghatározó elemekre bontható a terep?
3. Mely sajátosságai lényegesek katonai szempontból az egyes terepelemeknek?

Domborzat

A domborzat a terep legállandóbb eleme. Alapvetõen meghatározza a katonák terepi tevékenységét, elsõsorban a menetek és manõverek, valamint a megfigyelés és a rejtõzés szempontjából. Domborzat alatt a terep kiemelkedéseinek és mélyedéseinek összességét értjük.
A domborzati elemek három fõ csoportba sorolhatók:
• ví­zválasztó domborzati idomok;
• ví­zgyûjtõ domborzati idomok;
• részletidomok.

   A ví­zválasztó idomok, nevükbõl eredõen, a domborzat azon elemei, ahol a csapadékví­z eltérõ irányokban lefolyva a legrövidebb ideig tartózkodik. Ilyen idomok jellemzõen a hegyhátak és a hegykúpok, a lejtõpihenõk és a nyergek, valamint a lejtõkúp.
   A ví­zgyûjtõ idomokon a csapadékví­z összegyûlik, és a ví­zgyûjtõ idomvonala mentén folytatja útját, végállomása, a tavak, tengerek, óceánok irányában. Jellemzõ ví­zgyûjtõ idomok a völgy, a völgyteknõ, a metszõdés és a ví­zmosás. A részletidomok közé azokat a domborzati elemeket soroljuk, amelyekrõl egyértelmûen nem dönthetõ el, hogy ví­zgyûjtõ vagy ví­zválasztó jellegûek-e. Jellemzõ részletidom a tereplépcsõ, a hegyorr, a terepfok, a borda, a horhos, a lyuk, a töbör, a zsomboly, a szikla és az omladék.
   A ví­zválasztó idomok elsõsorban a megfigyeléshez, a tájékozódáshoz és a felderí­téshez nyújtanak kedvezõ feltételeket. A ví­zgyûjtõ idomok a rejtés és álcázás, valamint a rejtett mozgás lehetõségeit segí­tik. A részletidomok általában akadály jellegûek, azonban a rejtett megközelí­tésre, fedezésre, rejtésre is alkalmat adnak.
   A domborzati viszonyok megí­télésénél hangsúlyos szerepet kapnak a lejtõk, amelyek meredekségükkel, formájukkal alapvetõen befolyásolják a mozgást és a terep mûszaki megmunkálását. A lejtõk egyben a magaslatok, illetve a mélyedések oldalfelületei is.

Vizek
A vizek terepelem-csoportjába a földfelszí­n folyó- és állóvizei tartoznak, tekintet nélkül azok természetes vagy mesterséges eredetére. Bizonyos esetekben meg kell vizsgálni a föld alatti ví­zkészletek jelenlétét is.
A felszí­ni vizek jelentõsen befolyásolják a szárazföldi erõk terepi mozgását. Bizonyos területeken, különösen átkelõhelyek hiányában, akadályozzák a mozgást, mí­g máshol egyedüli közlekedési útvonalat jelentenek.

 

 

A vizek akadályjellege függ:
• mélységüktõl;
• folyási irányuktól és sebességüktõl;
• szélességüktõl;
• medrük jellegétõl, anyagától;
• partjaik jellegétõl, állapotától.
A ví­zhálózat fontos részei a völgyzárógátak, a duzzasztómûvek, a ví­z alatti gátak (sarkantyúk) és kikötõk. Ezen létesí­tmények rombolása
jelentõs terepi változásokat (pl. áradásokat) idézhet elõ.

Növényzet
A növényzet alatt a természet vagy az ember által létrehozott összefüggõ növénytakarót értjük.A növényzet kiterjedése, állapota az éghajlattól, az évszaki változásoktól, valamint a domborzati és talajviszonyoktól függ. A növényzet vizsgálatánál megkülönböztetünk:
• erdõket;
• mezõgazdasági kultúrnövényeket (pl. gyümölcsös, szántó);
• kerteket és parkokat;
• egyéb növénytakarókat (bozót, nádas, rét stb.).
  

   Katonai szempontból a legnagyobb jelentõséggel az erdõ bí­r. Erdõnek a legalább 4 m magas, fás szárú, kiterjedt növényzettakarót nevezzük. Magyarország területének több mint egyötödét (2 millió hektár) borí­tja erdõ. E területnek mindössze egyharmada áll természetes eredetû erdõbõl, a többi telepí­tett
jellegû.
   Az erdõ a katonai tevékenységekre sokoldalú hatást gyakorol: jelenthet rejtõzési lehetõséget az elhelyezési körletek kialakí­tásakor, akadályozhatja a mozgást, megnehezí­ti a tájékozódást, ugyanakkor a terepszakaszok rejtett megközelí­tését is biztosí­tja. E lehetõségek az erdõ meghatározó  tulajdonságjegyeitõl függnek, melyek az alábbiak:
• az erdõ kiterjedése, magassága;
• az erdõ jellege (telepí­tett, természetes);
• az erdõ lombozata;
• az erdõ aljnövényzete;
• a faállomány sûrûsége;
• a nyiladékok (erdõvágások) és irtások sûrûsége;
• az erdei utak és ösvények állapota;
• az erdõtalaj és a terep domborzata.

   Az erdõk lombozatuk szerint lehetnek:
• tûlevelûek (örökzöldek);
• lomblevelûek (lombhullatók, lombváltók);
• vegyes lombozatúak (részben lombhullatók, részben örökzöldek).

  A faállomány sûrûsége szerint megkülönböztetünk:
• zárt erdõt (ha a fák koronái érintik egymást, és zárt lombsátrat képeznek);
• sûrû erdõt (a fák koronái közötti távolságok kisebbek, mint a koronák átmérõje);
• ritka erdõt (a fák koronái közötti távolságok nagyobbak, mint a koronák átmérõje).

Talaj

A talaj a földkéreg legfelsõ mállási rétege. A mállás és talajképzõdés a felsõ kõzetrétegek fizikai, kémia bomlása, aprózódása, átalakulása, amely alapvetõen az éghajlat és az élõvilág hatására jön létre. A talaj alapvetõ módon befolyásolja a szárazföldi csapatok úton kí­vüli mozgását, manõvereit, a tûzeszközök hatásfokát, a mûszaki munkálatokat.
  A talaj fõbb jellemzõi közül ki kell emelni:
• fizikai állapotát (keménység, kötöttség);
• mechanikai tulajdonságait (szilárdság, állékonyság, portartalom);
• kölcsönhatását a ví­zzel (ví­zfelvevõ, megtartó és áteresztõképesség).

   A fõbb talajtí­pusok és sajátosságaik:
• HOMOK Erõsen ví­záteresztõ, száraz idõben nem kötött. Száraz állapotban nagy porfejlõdés és mély keréknyomok jellemzik. Nedves idõben jobban járható.
• AGYAGOS HOMOK Szárazon sima, járható felszí­n. Részben kötött, részben ví­záteresztõ. Rövid esõzések után gyorsan szárad.
• HOMOKOS AGYAG Kötött és kismértékben ví­záteresztõ. Nagyobb esõzésnél megpuhul. A ví­z a mély keréknyomokban összegyûlik, kátyúkat hoz létre.
• AGYAG, VÁLYOG Nem ví­záteresztõ és erõsen kötött. Esõzések, illetve hóolvadás után nyúlós és tapadós, a járhatóságot gátolja. Szárazon jól járható, porfelverõdésre hajlamos.
• KÖVES TALAJ Többnyire ví­záteresztõ és szilárd. Minõsége a kõzet törmelékei közötti hézagokat kitöltõ finomszemcséjû anyag jellegétõl is függ.
• SZIKLÁS TALAJ Nagykeménységû vulkanikus (gránit, bazalt, andezit), illetve üledékes (mész- és homokkõ, dolomit) kõzetbõl álló felszí­n. Mûszaki munkálatokra korlátozottan alkalmas.

Közlekedési hálózat

A közlekedési hálózat terepelemei közé tartozik a szárazföldi, ví­zi és légi közlekedés valamennyi létesí­tménye, az utak, vasutak hálózata, az állomások, pályaudvarok, repülõterek, kikötõk összessége és minden, a közlekedést kiszolgáló, vagy ahhoz kapcsolódó épí­tmény.
   Egy adott térség közlekedési hálózatának fejlettsége nagyban befolyásolja a menetek végrehajtását, a tartalékok elõrevonását és a mûveletekben részt vevõ erõk utánpótlását.
A közúti úthálózatot fontossága, kiépí­tettsége, forgalomkapacitása alapján osztályozzuk:
• AUTÓPÁLYA, AUTÓÛT Két, legalább 7 méter szélességû, elkülöní­tett úttestbõl álló fõközlekedési útvonal, jelentõs belföldi és nemzetközi forgalommal. Ûttestburkolata épí­tett alapú, tartós. Anyaga beton, vagy aszfalt. Más utakkal, vasúttal egy szintben nem keresztezõdik.
• KORSZERÛ MÛÛT Legalább 6 m széles burkolatú, szilárd alapú, két nyomsávval rendelkezõ úttestbõl áll. Burkolata többnyire aszfalt.
• MÛÛT Épí­tett alapú, két nyomsávú, beton, vagy aszfalt burkolatú, fõként településeket összekötõ alacsonyabb rendû közlekedési útvonal.
• JAVÍTOTT TALAJÛT Alapozás nélküli, idõszakosan karbantartott talajút. Kátyúsodás ellen töltésen vezetett, vagy út menti ví­zelvezetõ árkokkal ellátott, közepesen terhelhetõ útvonal.
• TALAJÛT (FÖLDÛT) Burkolat nélküli, a talajfelszí­nen kerekes jármûvekkel jól kijárt nyomvonal. Az év legnagyobb részében járható. Többnyire kisebb településeket köt össze.
• MEZEI-ERDEI ÛT Fõként mezõgazdasági és erdõgazdálkodási célokra használt egyenetlen felszí­nû, nem karbantartott útvonal. Terepjáró gépkocsival többnyire járható.
• GYALOGÛT Jármûvel nem járható, gyalogosan kijárt nyomvonal. Elsõsorban erdõs-hegyes terepen van jelentõsége.
  
   Az úthálózat áteresztõképessége a kiépí­tettség mellett egyéb közlekedési mûtárgyaktól (pl. hidak, alagutak, komp) is függ. A hidak lehetõvé teszik két vagy több közlekedési útnak eltérõ magasságban való keresztezését (felüljáró, aluljáró), átí­velhetnek jelentõs mélyedéseket (völgyhí­d, viadukt), ví­zi akadályokat (folyó, csatorna). A hidak fontos mûszaki jellemzõje a hosszúság, a szélesség, a hí­dnyí­lás magassága, a hí­dszerkezet tí­pusa és teherbí­ró képessége.
   A szárazföldi közlekedési hálózat másik meghatározó eleme a vasút, amely lehet:
• széles-, normál- és keskenyvágányú vasút;
• fogaskerekû vasút;
• villamos, illetve elõvárosi vasút (HÉV);
• földalatti vasút;
• ipari vasút;
• függõvasút.

   A fõ közlekedési vasútvonalak esetében figyelembe vesszük a vágányok számát és állapotát, valamint a vasútvonal villamosí­tottságát. Vasúti pályaudvaroknál a vágányok elrendezését, illetve a rakodási lehetõségeket kell figyelembe venni.
   A repülõtereknél elsõsorban a kifutópályák hosszát, terhelhetõségét, a gépek indí­tására és fogadására szolgáló, illetve a repülés biztonságát és a gépek karbantartását szolgáló létesí­tményeket vizsgáljuk. A jelentõsebb repterek beton kifutóval (fel- és leszállópályával), a kisebbek füves pályával rendelkeznek.
A reptereket csak a pálya teherbí­rásának és hosszának megfelelõ repülõgéptí­pusok használhatják.
   A tengeri és folyami kikötõk külön jelentõségét a közlekedési hálózathoz való csatlakozásuk, javí­tóbázisuk, valamint rakodási és tárolókapacitásuk adja.

Települések
A települések erõteljesen befolyásolják a katonai erõk valamennyi mûveletét. Megnehezí­tik a mozgást, az összeköttetést, a tüzek és a beomló épületek révén növelik a tûzhatást, ugyanakkor fedezéket és álcázási lehetõséget is nyújtanak, valamint megkönnyí­tik a mûszaki zárak épí­tését.  A településeket nagyságuk, lakosságuk száma és közigazgatási besorolásuk, valamint kiépí­tettségük szerint osztjuk fel:
• nagyvárosokra;
• kisvárosokra;
• elõvárosokra (agglomeráció);
• villaszerû, nyaraló jellegû településekre;
• falusi jellegû településekre;
• rendszertelen épí­tésû településekre (tanyák, tanyacsoportok).

  A települések és településrészek beépí­tésének módja szerint lehetnek:
• zárt beépí­tésûek, szorosan egymás mellé épült házakkal, amelyek az utcák mentén zárt homlokzatot képeznek;
• laza beépí­tésûek, az épületek között nagyobb térközökkel;
• nyí­lt beépí­tésûek, kertekkel körülvett, egyesével álló, egy vagy kétszintes épületekkel.

Ipari, mezõgazdasági, kereskedelmi és szolgáltatási létesí­tmények
Az ipari és mezõgazdasági üzemeket, a szolgáltató és kulturális létesí­tményeket az elõállí­tott fõtermék, a termelési kapacitás, valamint a szolgáltatások jellege szerint értékeljük. E létesí­tmények több szempontból lehetnek fontosak:
• segí­thetik a tájékozódást (gyárkémények, ví­ztornyok, adótornyok stb.);
• létfontosságú szolgáltatásokat nyújthatnak (üzemanyag, ivóví­z, elsõsegélyhely,javí­tóbázis stb.);
• mûszaki munkálatok nyersanyagbázisaként szolgálhatnak (külszí­ni és tárnaaknás bányák, fejtések);
• sebesültek és evakuáltak elhelyezését teszik lehetõvé (kórházak, iskolák, kollégiumok stb.).

FELADATOK
1. Foglaljátok össze, hogy mit értenek a katonák a terep fogalma alatt!
2. Mely elemekre bontható a terep?
3. Ismertessétek az egyes terepelemek meghatározó tulajdonságjegyeit!
4. Hatfõs csoport tagjaiként válasszatok egy-egy terepelemet, mint elfoglalt területet, és próbáljátok meg a legkedvezõtlenebb helyzetet leí­rni a járhatóság, a megfigyelés és a rejtõzés szempontjából. Keressetek kedvezõtlen hatásokat kiküszöbölõ megoldásokat!

ÖSSZEFOGLALÁS
A terep a katonai tevékenységek egyik legfontosabb helyszí­ne.
A terep elõnyeit csak azok a katonai erõk tudják kihasználni, amelyek kellõ ismerettel rendelkeznek a mûveletekre gyakorolt hatásairól.
A tereptárgyak sokfélesége miatt a terepet fõ sajátosságai és a vizsgálati szempontok alapján terepelemekre bontjuk.

30. Terep- és tájtí­pusok

1. Mely jellemzõk alapján osztályozhatjuk a terepet?
2. Milyen jellemzõ tájtí­pusokkal találkozhatunk a terepen, és ezek hogyan hatnak a katonai tevékenységekre?
3. Milyen kapcsolatban állnak egymással a hegységek és a növényzet?

Feladat: Jellemezzétek lakóhelyetek, iskolátok környezetének domborzati, növényzeti
és közlekedési viszonyait!

A terep felosztása
A terepet gyors és egyértelmû jellemzése érdekében jellege szerint osztályozzuk. A terepjelleg a domborzat és a terepfedezet (növényzet, épí­tmények stb.) együttes sajátossága valamely tereprészen. Például a terep a terepfedezettõl függõen lehet nyí­lt és fedett.

Nyí­lt terep
A nyí­lt terepen növényfedezet, épí­tmények, domborzat a kilátást, az áttekintést nem akadályozza. A nyí­lt terep jó lehetõséget nyújt megfigyelésre, tûzvezetésre és mozgásra, ugyanakkor megnehezí­ti a fedett megközelí­tést, a rejtést és az álcázást.

Fedett terep

A fedett terepen a magas növényfedezet (pl. erdõ, erdõsáv, fasor) és az épí­tmények (épületek, kerí­tések) az áttekintést gátolják, a mozgást akadályozzák. A fedett terep megkönnyí­ti a rejtett megközelí­tést, elõsegí­ti az álcázást és rejtést, ugyanakkor megnehezí­ti a tûzvezetést, a megfigyelést, a tájékozódást és a mozgásirány tartását.
   A terep további osztályozásánál a domborzat tagoltságát vesszük figyelembe, amely szerint a terep lehet tagolatlan és tagolt.

Tagolatlan terep
A tagolatlan terepen a domborzat szintkülönbségei és a ví­zhálózat nem képeznek számottevõ akadályt a szárazföldi csapatok mozgásában.

Tagolt, átszeldelt terep

A tagolt, átszeldelt terep meredek völgyoldalakkal, árkokkal, töltésekkel, csatornákkal, ví­zmosásokkal sûrûn tarkí­tott, változatos felszí­nû. A tagolt terep akadályozza a mozgást és a harctevékenység folytatását, ugyanakkor segí­theti a rejtett megközelí­tést.

A tájtí­pusok

A tájat egységes geológiai szerkezet és bizonyos közös vonások kapcsolják egybe. Az azonos domborzati és tagoltsági viszonyokkal bí­ró területeknek egységes a tájjellege.
A tájjelleg alapján megkülönböztetünk:
• sí­kvidéket;                   • homokbuckás vidéket;
• hullámos vidéket;          • dombvidéket;
• árkolt vidéket;              • hegyvidéket.

A hegyvidékeket tovább osztályozhatjuk átlagos magasságuk szerint alacsony-, közép- és magashegységre.

A sí­kvidék
Sí­kvidéknek nevezzük azt a terepet, ahol a domborzat viszonylagos magasságkülönbségei 10 méternél nem nagyobbak, a lejtõszögek pedig a ví­zszinteshez képest nem haladják meg a 2°-ot. Viszonylagos magasságkülönbség alatt a domborzat elemeinek egymáshoz viszonyí­tott (relatí­v) szintkülönbségeit értjük.
    A sí­kvidék akár jelentõsebb tengerszint feletti magasságon is elterülhet (fennsí­k), miközben a felszí­nen nem mutatkoznak számottevõ magasságkülönbségek. A magyar Alföld átlagos magassága a Balti-tenger szintje felett megközelí­tõen 100 m, mí­g a Bükk-fennsí­ké 800 m. Léteznek a tengerszint alatti sí­kvidékek is, ezeket mélyföldeknek nevezzük.
  A sí­kvidékek felszí­nét vizsgálva megkülönböztetünk:
• megmûvelt száraz;          • megmûvelt nedves;
• mûveletlen száraz és       • mûveletlen nedves sí­kságokat.

A megmûvelt száraz sí­kság úthálózata sûrû, népsûrûsége magas, mezõgazdasága fejlett. Nagyobbrészt szabályos rendszerû dûlõutakat találunk rajta. A települések általában nagy távolságokra vannak egymástól, amelyek között tanyák, majorok és puszták húzódnak. Az itt található épületek zömmel vályogépí­tésûek.

Az utakat helyenként sûrû fasorok szegélyezik, ami a terep áttekintését akadályozza. Tájékozódásra a templomtornyok, ví­ztornyok, magas kémények és antennák, nagyobb halmok és magas fák alkalmasak. A földi felderí­tés ilyen területeken kevés eredményt nyújt, ezért nagy a légi felderí­tés jelentõsége.
   A sûrû úthálózat több menetoszlop kialakí­tását teszi lehetõvé. Száraz idõben a talaj többnyire jól járható, csapadékos idõjárás és hóolvadás esetén a nehezebb jármûvek csak az épí­tett utakon juthatnak elõre. A sûrû növényzetmegkönnyí­ti a rejtett megközelí­tést.
   A megmûvelt nedves sí­kság terepfedezete sûrû, árkok, csatornák, töltések, fasorok, kerí­tések szelik át, úthálózata fejlett. A sûrû településhálózatot jól kiépí­tett utak kötik össze. A terület áttekintése, a rajta való tájékozódás, a felderí­tési tevékenység, az összeköttetés fenntartása hasonló a megmûvelt száraz sí­kságéhoz. A sûrû úthálózat elõsegí­ti a gyors mozgást. Az utakon kí­vüli mozgást a belvizes, árvizes idõszakok, a vizenyõs területek és a ví­zelvezetõ árkok nehezí­tik.
   A mûveletlen száraz sí­kság talaja szikes, esetleg futóhomokkal, vagy kavicstakaróval borí­tott. Jellemzõ a felszí­ni vizek hiánya, a gyér település- és úthálózat. Magyarország jellegzetes megmûveletlen száraz sí­ksága a Hortobágy.
   A pusztai terepen messzire el lehet látni, ám a melegebb idõszakban elõforduló optikai csalódások (délibáb, légrezgés) zavarólag hatnak a tájékozódásra, megfigyelésre. A tájékozódás a csekély számú jellegzetes, kiemelkedõ tereptárgy miatt is nehezebb. A terepfedezet gyér volta miatt rejtõzésre nincs mód. A pusztaság az év legnagyobb részében jól járható.
   A mûveletlen nedves sí­kság vizenyõs, mocsaras, lápos, ingoványos, posványos terület. Nádasok, nedves erdõségek, párás klí­ma, gyér lakosság és ritka úthálózat jellemzik. Fával, náddal fedett tereprészeken a földi és légi megfigyelés lehetõsége korlátozott, ezért rejtõzésre alkalmas. Az utakról letérni, szétbontakozni, mozogni az utakat kí­sérõ mély árkok, mocsarak miatt sokszor lehetetlen. A mocsaras ingoványos terepen csak gyalogosan lehet átjutni. Helyi vezetõkre szükség lehet.


A homokbuckás vidék
A szél a laza homokot a homokbuckás vidéken könnyen hordja és változatos idomokat, sajátságos felszí­ni formákat hoz létre, amelyek az uralkodó széliránynak megfelelõen rendezõdnek. A homokbuckák  általában a szél irányával párhuzamos sorokban helyezkednek el. Hazánkban a Duna-Tisza közén és a Nyí­rségben vannak jelentõsebb homokbuckás területek. A buckák magasságkülönbsége általában 10-20 méterig terjed, de elõfordulnak 50 métert is meghaladó szintkülönbségek.
  A homokbuckás vidékeken igen nehéz a tájékozódás. A térképek a sok apró buckát összevontan ábrázolják, ezért az álláspont pontos meghatározása nehézkes. Magasabb halmok tetejérõl jó a kilátás. Légi megfigyelés elõl való rejtõzésre kevés mód van. Száraz idõben a homokon nehéz az elõrejutás.

A hullámos vidék
A hullámos vidék átmenet a sí­kság és a dombvidék között. Domborzata hoszszan elnyúló lejtõjû hátakból áll. Az általános magasságkülönbségek jellemzõen 10-20 m körüliek. A hullámos vidék talaja homok, agyag vagy lösz.
   A nagyrészt sûrûn fedett terepfelszí­n az áttekintést, valamint a földi és légi megfigyelést gátolja. A magasabb épí­tményekrõl, magasatokról messzire el lehet látni. Az úton kí­vüli mozgás a löszös, agyagos talajon nedves idõben nehézkes.

A dombvidék
A dombvidék átmenet a hullámos vidék és a hegyvidék között. Hosszasan elnyúló dombsorok,  dombcsoportok jellemzik. A dombok viszonylagos magasságkülönbsége többnyire 100 méterig terjed. A domboldalak lejtõi enyhék. Meredek lejtõk csak agyagos, csuszamlós, omladékos helyeken fordulnak elõ.
A völgyek teknõszerûek, fenekük sok helyütt vizenyõs. A dombvidéket nagyobbrészt szántók vagy legelõk borí­tják. A talaj leginkább agyagos, kavicsos. Kisebb erdõk a meredekebb lejtõkön fordulnak elõ. A déli fekvésû domboldalakon szolok, gyümölcsösök, a völgyekben nedves rétek, berkek találhatók.

FELADAT: Hasonlí­tsátok össze a hullámos és a homokbuckás vidék jellemzoit, és nevezzétek
meg a fo különbségeket!

Az úthálózat fejlett és jó minõségû. A települések viszonylag közel találhatók egymáshoz,a közöttük lévõ térben majorok, tanyák, gazdaságok fordulhatnak elõ.
   A dombvidék a magaslatokról általában jól áttekinthetõ. Lapos, széles tetejû domboknál a völgyekbe korlátozottan lehet belátni. A mozgás az év nagyobb részében akadálytalan, bár az emelkedõk és lejtõk leküzdése miatt lassú.

Az árkolt vidék
Az árkolt vidéket széles, lapos hátak és mélyen bevágott völgyek jellemzik. Ezek viszonylagos magasságkülönbsége legtöbbször 100 m alatt marad. A völgyek mélyén bevágott medrû patakok kanyarognak. A széles magaslatokon mezõgazdasági mûvelés folyik, a völgyekben rétek, kaszálók úzódnak. A termékeny föld miatt az árkolt vidékek viszonylag sûrûn lakottak. A települések a nagyobb völgyekben vagy azok szélén, a hegyoldalakban helyezkednek el.

 

FELADAT: Fogalmazzátok meg, hogy milyen veszélyeket rejthet az árkolt dombvidék?

Az épí­tett utak általában a völgyekben kanyarognak, aránylag kevés az árkokra haránt irányú út.
   A magaslatokról csak a magasabb tereptárgyak láthatók. A völgyekbe a magaslatok peremérõl látunk be. A mozgás a szélesebb hátakon minden irányban könnyû, a meredek, fás oldalakon azonban jelentõsen lelassul. A völgyeket nagy esõzések után ví­z árasztja el. A nagy energiával leáramló ví­z hidakat, utakat rongálhat meg. Az áradat után jelentõs mennyiségû agyagos, köves hordalékanyag
marad.

A hegyvidék
A hegyvidékeket átlagos magasságuk alapján alacsony-, közép- és magashegységekre oszthatjuk.
Az alacsonyhegységre jellemzõk a legömbölyí­tett hegytetõk, amelyeket teknõ- és árokszerû völgyek kapcsolnak össze. A terepfelszí­n átlagos magasságkülönbsége jellemzõen 100-300 m körüli, a tengerszint feletti magasságok 600 m-ig terjednek.

 

   Az alacsonyhegység talaja többnyire agyagos, köves. A mezõgazdaságilag közepesen mûvelt területeken fõleg gabonát és szõlõt, valamint egyéb bogyós gyümölcsöket termelnek. A meg nem mûvelt területeket lomblevelû erdõk borí­tják. Településeket a szélesebb völgyekben találunk, tanya, major elvétve akad. Helyenként kisebb ipartelepek, kõfejtõk és bányák is mûködnek. A völgyek vonalát ví­zfolyások és utak kí­sérik. Gyakoriak a meredek útszakaszok. A mozgás az utakon kí­vül nehéz.
   Az alacsonyhegység általában jól áttekinthetõ, belátható. A figyelést csupán az erdõs részek, a mélyebb és szûkebb völgyek korlátozzák. Holtterekkel meredekebb hegylábaknál kell számolni. A vezetés, az összeköttetés és a tûzhatás szempontjából a terepviszonyok – az erdõs területektõl eltekintve – kedvezõek.
   A magaslatokban gazdag terület az alegységek rejtett, meglepetésszerû elõrevonására igen alkalmas. A hegyvidéki területek fõleg a védelem szempontjából kedvezõek.
   A középhegységet szerteágazó, nagyobbrészt keskeny, részben legömbölyí­tett hegyhátak, erõsen tagolt hegytetõk és hegyoldalak, mélyen bevágott völgyek,meredek lejtõk jellemzik. A terepfelszí­n viszonylagos magasságkülönbségei 200–600 méter közöttiek, a tengerszint feletti magasságok 600–1600 métert érhetnek el. A középhegységet még alacsony középhegységre (600–1100 m-ig) és magas középhegységre (1100–1600 m-ig) is feloszthatjuk.
   A középhegységeket legnagyobbrészt lombos erdõk borí­tják. A lankásabb lejtõket és szélesebb hegytetõket elszórtan szántók, legelõk és kaszálók tarkí­tják. A felszí­nt helyenként köves, sziklás részek törik meg. A völgyekben folyó vizek sebes folyásúak, ví­zhozamuk az évszak és az idõjárás hatására szélsõségesen és rövid idõ alatt megváltozhat. A ví­zfolyások medre, különösen az oldal- és mellékvölgyekben, köves, sziklás. Gyakoriak a járhatatlanul meredek és mély ví­zmosások, horhosok. Ezeket speciális felszerelés nélkül csak megkerülni lehet. Az utakon kí­vüli járást kidõlt fák törzsei, sziklaormok és meredek lejtõk akadályozzák. Az épí­tett utak fõleg a fõvölgyekben húzódnak. Az erdei
utak elõzetes felderí­tése feltétlenül szükséges. 
   Lakott területekre szinte kizárólag a nagyobb völgyekben bukkanhatunk. A patakok, folyók mentén fûrésztelepek, kisebb-nagyobb gyárüzemek húzódak meg. Régebben huták, boksák, mészkemencék és kohók is elõfordultak, jellegzetes szagú füsttel telí­tve a völgyek levegõjét.
   A középhegységek terepe rejtésre, védekezésre kiválóan alkalmas, a felderí­tés szempontjából viszont kedvezõtlen. A megfigyelés a gyakori ködpára és a gazdag terepfedezet miatt korlátozott. Megfigyelésre a magaslatok álcázott figyelõpontjai alkalmasak, ezért e pontok uralása kulcsfontosságú.
   A támadás a hegyvidéken lassan nyer teret. Gyakoriak az ellenlökések, a meglepések, a rajtaütések. Különös gondot kell fordí­tani az összeköttetésre. Bár a terep védelemre elõnyösebb, a tûzhatás az erdõk és a holtterek miatt korlátozott, és csak kis távolságokra lehetséges. A bevágott völgyekben és szakadékokban megnövekszik az aknavetõk szerepe.
   A magashegység tájrajzi szempontból övekre osztható fel. Ezek az övek a természetben is jól megfigyelhetõk, kiterjedésüket az azonos jellegû növényzet jelzi. Az övek ennek megfelelõen a nagyobb és jellemzõ növényzettársulásokról kapták nevüket. Az övek sorrendben a magaslat felé haladva gabona
övvel indulnak, amelyet az erdõs öv, a havasi öv és a sziklás öv követ.
   A gabona öv határának tengerszint feletti magassága átlagosan 600 m. Az ezt követõ erdõs öv többnyire 1800 m tengerszint feletti magasságig terjed. E terület jellege a középhegységhez hasonló. A lombhullató és a fenyves erdõk választóvonalát általában 1300 m magasságon találjuk. A havasi, avagy alpesi öv az erdõs övön felül, kb. 2000 m tengerszint feletti magasságig terjed. Itt a legömbölyí­tett hegytetõkön és hegyhátakon dús legelõket, néhol törpefenyõket, bokrokat találunk. Feljebb haladva mind gyakoribbak a meredek, sziklás lejtõk és a hómezõk.
    A sziklás övet szaggatott sziklagerincek, csúcsok, sziklafalak jellemzik, amelyek aljában a meredek lejtõket kõtörmelék borí­tja.

A sziklakatlanokban kisebb tavak, tengerszemek bújnak meg. A köves medrû patakok és folyók bõvizûek,
sebes folyásúak, gyakoriak a ví­zesések.
   A magashegység 2500 méternél magasabb részeit az örök hó és jég övének nevezzük. E területet az év nagyobb részében hó és jég borí­tja. A frissen hullott hó a napsütés és saját tömegének hatására mind tömörebb és keményebb állagúvá válik, más szóval firnesedik. Az í­gy kialakuló csonthó (firn) nagyobb kiterjedésben jégmezõt alkot, amely a völgyekben nagyon lassan folyó jégárrá (gleccser) alakul. A jégár csúszása következtében leomló kõtörmelék a moréna.
   A magashegység gyéren lakott. A magasság növekedésével ritkul az úthálózat. Az erdõs övben ipartelepekre, erdészlakokra, õrházakra, szénégetõ kunyhókra, a havasi övben pásztorkunyhókra, juhhodályokra (havasi gazdaság), vadászkunyhókra, turista-menedékházakra, üdülõhelyekre számí­thatunk.
   A magashegységben az idõjárás gyakran és hirtelen változik, ami a vezetés és felderí­tés számára komoly nehézségeket eredményez. Mivel a völgyeket gyakran borí­tja köd, pára, a hegycsúcsok pedig felhõbe burkolóznak, a nagyobb területek szabad áttekintésére aránylag kevés alkalom nyí­lik. A magaslatok, de fõleg a hegyi átjárók birtoklása fontos, mivel az elõny azé lehet, aki magasabban van.

FELADATOK
1. Miért kell a terepet osztályozni?
2. Soroljátok fel a tagolt terepre jellemzõ tulajdonságjegyeket!
3. Nevezzetek meg 4–5 sí­kságra jellemzõ tulajdonságjegyet!
4. Jellemezzétek a hegységeket magasságuk szerint!
5. Milyen jellemzõ növényzet jelenik meg a magashegységek öveiben?
6. Készí­tsetek egy összefoglaló táblázatot a különbözõ tájtí­pusok kedvezõtlen és kedvezõ hatásairól a katonai mûveletek szempontjából!


ÖSSZEFOGLALÁS
A terepet különféle jellemzõi alapján osztályozhatjuk.
A tájtí­pusok elemzésénél elsõsorban arra vagyunk kí­váncsiak, hogy miként hatnak tényezõik a katonai tevékenységekre.
A terepfajták osztályozásával a terepet gyorsan és egyértelmûen tudjuk jellemezni.

31. Ismétlõ foglalkozás

1.  Terep alatt a katonai tevékenységek legfontosabb közegét, a Föld felszí­nének egy részét értjük a rajta lévõ természetes és mesterséges tereptárgyakkal együtt. A terep tulajdonságai a csapatok minden mûveletére hatást gyakorolnak, ezért mindig annak nyújtanak elõnyt, aki ismeri, és ki tudja használni kedvezõ és kedvezõtlen jellemzõit.

2.  Katonai szempontból a terepet elsõsorban járhatósága, a megfigyelés és a rejtõzés feltételei, valamint tagoltsága alapján kell megvizsgálni, különös tekintettel a domborzati és talajviszonyokra, a folyó- és állóvizekre, a növényzetre, a közlekedési és településhálózatra, valamint az ipari, mezõgazdasági,kereskedelmi és szolgáltatási létesí­tményekre.

3. A terepet gyors és egyértelmû jellemzése érdekében jellege szerint osztályozzuk. A terepjelleg a domborzat és a terepfedezet együttes sajátossága valamely tereprészen.

4. A terep a domborzati viszonyok szerint lehet tagolatlan és tagolt. A tagolatlan terepen a ví­zhálózat és a domborzat szintkülönbségei nem képeznek számottevõ akadályt a szárazföldi csapatok mozgásában. A tagolt terep akadályozza a mozgást és a harctevékenység folytatását, ugyanakkor segí­theti a rejtett megközelí­tést.

5. Azonos domborzati viszonyokkal és tagoltsággal bí­ró területeknek egységes a tájjellege. A tájjelleg alapján sí­k-, domb- és hegyvidéket, illetve homokbuckás, hullámos és árkolt vidékeket különböztetünk meg.

FELADATOK
1. Soroljátok fel a terep legállandóbb elemének fõ csoportjait és ezek fõ jellemzõit!
2. Mitõl függ a vizek akadályjellege?
3. Melyek az erdõk meghatározó tulajdonságjegyei?
4. Jellemezzétek a fõbb talajtí­pusok sajátosságait!
5. Milyen osztályokba sorolhatjuk a közúti úthálózatot fontossága, kiépí­tettsége, forgalomkapacitása alapján?
6. Nevezzetek meg minél több kötöttpályás (vasúti) közlekedési módot!
7. Soroljátok fel a fõbb településtí­pusokat néhány jellemzõ példával!
8. Földrajzi térképek, vagy atlasz alapján keressetek nevezetes fennsí­kokat és mélyföldeket!
9. Mekkora szintkülönbségekre számí­thatunk homokbuckás vidéken?
10. Miben különbözik a hullámos vidék a dombvidéktõl?
11. Milyen veszélyekre számí­thatunk nagy esõzések után az árkolt vidékeken?
12. Hogyan osztályozhatók a hegyvidékek magasságuk szerint?
13. Milyen övekre oszthatók a magashegységek a növényzet elterjedése alapján?

 

 

iskolakereső
belépés
honvédelem.hu hírei
pályázatok
Aktuálsi pályázatok
kiemelt témák
Mi az a Honvéd Kadét Program?
Hogyan vehetek részt a Honvéd Kadét Programban?
Mit tanulunk a Honvéd Kadét Programban?
Honvédelmi Kötelék