Honvéd Kadét Program Diákoknak Pedagógusoknak Hírek Pályázatok
Tájékozódás a terepen

41. A terepi tájékozódás alapjai

1. Mit jelent a tájékozódás a katonai mûveletek szempontjából?
2. Hogyan tájékozódunk álló helyzetbol és mozgás közben?
3. Milyen eszközök segí­thetik elo a tájékozódást?
4. Mely természeti jelenségek alkalmazhatók világtájak meghatározására?
5. Mi a szerepük a térképeknek, légi felvételeknek a tájékozódásban?

Feladat: Készí­tsetek a mágneses északi irány meghatározására alkalmas eszközt a
háztartásban található eszközök segí­tségével! Az eszköz legyen kicsi és hordozható.

A katonai mûveletekkel kapcsolatos minden tevékenység elkerülhetetlenül összefügg a tereppel, a terepen való megbí­zható és gyors tájékozódással. A tájékozódási készség a tájékozódás szabályainak, mûveleteinek, eszközeinek és módszereinek megismerésével, valamint a különbözõ feltételek mellett végrehajtott tájékozódási feladatok megoldásával szerezhetõ meg.
   Tájékozódni a terepen annyit jelent, mint ismerni az álláspont helyét a fõ világtájakhoz és a környezõ tereptárgyakhoz, domborzati idomokhoz viszonyí­tva. A tájékozódás történhet álló helyzetbõl és mozgás közben is. A biztos tájékozódáshoz egy pontot és egy irányt állandóan azonosí­tanunk kell a terepen és a térképen. Mozgás közben a tájékozódásnak folyamatosnak kell lennie, a terep-térkép kapcsolat nem szakadhat meg. Ha ez mégis bekövetkezik, azonnal meg kell határozni az álláspont helyét és a további menetirányt. Ha az álláspont meghatározása nem sikerül, vissza kell menni az elõzõ ismert pontra, ott ismételten és gondosan ki kell választani a továbbhaladás helyes irányát és folytatni a mozgást.
   A tájékozódáshoz számos segédeszközt használhatunk, amelyek közül a legfontosabbak a tájolók, a távcsövek, a térképek és a vonalzók.

A korszerû tájékozódási eszközök közé a különféle mûholdas helymeghatározó és navigációs szközök, valamint a lézertávmérõk és a különleges megfigyelõ távcsövek tartoznak. Térkép nélkül fõleg a kis alegységek (raj és szakasz) parancsnokai tájékozódnak. A tájékozódást jól elõsegí­tik a parancsnoki tereptájékoztatók. A kis alegységek parancsnokai ebbõl kiindulva végzik el saját tájékozódásukat a terepen.

 


FELADAT: Miben különböznek          
a tájolók az egyszerû iránytûktõl?


 

 

A tájékozódás eszközei
TíJOLÓK
A Magyar Honvédségben az egyéni tájékozódás rendszeresí­tett eszköze évtizedeken át a 39/49 M jelzésû tájoló volt, amely kinézetében, felépí­tésében igen hasonlí­t az eredetileg Johann Ritter von Bézárd által 1902-ben szabadalmaztatott, és napjainkban Bézárd-tájolóként is nevezett eszközhöz. Tájoló alatt az irányzóval, szögmérésre alkalmas beosztással ellátott, csillapí­tófolyadékba helyezett mágneses iránytûket értjük. A tájoló a tájékozódás szinte valamennyi mûveletében szerepet játszik.
   A 39/49 M tájoló skáláján nem a szokásos 360°-os körfelosztással találkozunk, hanem a katonai gyakorlatban elterjedt vonásbeosztással. A vonás mértékegység alkalmazásával a számí­tási ûveleteket lehet leegyszerûsí­teni. Jó példa erre a vonásképlet, amellyel egyebek mellett a távoli tereptárgyak távolsága határozható meg egyszerûen.
   A vonásképlet ábrájában különbözõ mértékegységeket láthatunk. Ha ezek közül kettõ helyébe ismert értéket í­runk, könnyedén meghatározható a harmadik érték. A képletábrán az „m” a tereptárgy megfigyelhetõ kiterjedését (pl. magasságát, vagy szélességét) adja meg méterben. A „v” ugyanezen tereptárgy figyelõpontról látható, vonásban kifejezett szögértékét jelenti, a „km” pedig a tereptárgy és figyelõpont közötti távolságot jelenti kilométer mértékegységben.

 


  

Ha a vonásképlet ábráján az ismeretlen értéket letakarjuk ujjunkkal, a másik két érték helyzete alapján kell elvégezni a számtani mûveletet: az egymás melletti jelölések értékeit szorozzuk, az egymás alattiakat pedig törtként kezeljük. Az egyszerûsí­tett vonásképlet arra épül, hogy egy adott körí­v hossza egyenesen arányos a hozzátartozó középponti szöggel. Ívmértékben kifejezve í­gy az í­vhossz a hozzá tartozó középponti szög és a kör sugarának szorzata. A teljes kör 2p radián alakban is felí­rható, amelynek egész értékû ezerszeres értéke 6283. Ezt az értéket a könnyebb számí­tások végzéséhez általában 6000-re, vagy 6400-ra  kerekí­tve megkapjuk a kör felosztását vonásban. Ha a középponti szögeket eleve vonásban olvassuk le, a szöghöz tartozó í­vhossz, vagy a kör sugarának hoszsza a másik ismeretében már könnyen számí­tható. Kis szögeknél az í­v, és a hozzá tartozó húr hosszúsága közel azonos, ezért vehetjük a tereptárgyak egyenes vonalú méreteit ilyenkor  figyelembe. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a megfigyelõ a tõle 1000 méterre lévõ 1 méter magas tárgyat 1 vonás szög alatt látja. A tájolóról leolvasott vonásértékeket leí­rhatjuk mértékegység jelölés nélkül, kötõjellel elválasztva. Például az 1242 vonást í­gy í­rjuk le: 12-42, jelentésénél pedig „tizenkettõ negyvenkettõ”-t mondunk. Néhány térképen a vonásértékek megkülönböztetésére a 6400-as beosztás esetén mils, a 6000-es beosztásnál pars mértékegység jelölést alkalmaznak.
   A 6000 vonás beosztású tájolót napjainkban váltja le a nyugati NATO-tagországok fegyveres erõinél elterjedtebb lencsés tájoló, amelyen a körfelosztás 6400 vonásból áll. A vonásbeosztás mellett e tájolón a 360 fokos körfelosztás is megtalálható.
  A lencsés tájoló a Bézárd-féle tájolóktól eltérõ körbeosztás-leolvasójáról kapta a nevét, ami tulajdonképpen egy nagyí­tólencse. A lencsét tartó elforgatható lemezt irányréssel is ellátták a tereptárgyak pontos megirányzásához. A lencsés tájolóban az iránytû együtt mozog a skálával, í­gy az irányok meghatározása némileg
eltér a Bézárd-féle tájolóknál alkalmazott módszertõl.

 

TíVCSÖVEK
A távcsõ az egyéni tájékozódás másik fontos eszköze. Távoli tereptárgyak azonosí­tására, távolságuk meghatározására, célok felkutatására és tanulmányozására, ví­zszintes és magassági szögek mérésére alkalmazhatjuk. A Magyar Honvédségnél leggyakrabban az EDF 7í—40 tí­pusú távcsõvel találkozhatunk, ahol a 7í— a távcsõ látszólagos nagyí­tását jelenti, a 40-es szám pedig a tárgylencse milliméterben kifejezett átmérõjére utal. Minél nagyobb ez utóbbi érték, annál több fényt képes a távcsõ begyûjteni, vagyis annál élesebb, tisztább lesz a képe. A terepi tájékozódásra nem célszerû túl nagy képnagyí­tású távcsövet alkalmazni, mert egyrészt az egyszerre megfigyelhetõ terepszakasz mérete jelentõsen csökken, másrészt a távcsövet  a felnagyí­tott kép erõs mozgása miatt ekkor már fix állványra kell szerelni.
A katonai feladatok végrehajtására alkalmas távcsöveket speciális szálkereszttel látják el, amely alkalmassá teszi kisebb szögek, irányeltérések meghatározására, a vonásképlet révén pedig távolságok, tereptárgyak méretének meghatározására. Az EDF 7í—40-es távcsõ látómezejében függõleges és ví­zszintes vonalbeosztás
látható. Minden egyes beosztás 5 vonásnak, a hosszabb vonalkák közötti irányeltérés 10 vonásnak felel meg.

FELADAT: Határozzátok meg az ábrán megirányzott antenna távolságát! Az antenna látható földfelszí­ni (relatí­v) magassága 112 méter.

TÉRKÉPEK, LÉGIFÉNYKÉPEK
A térképek, és a légi, vagy mûholdfelvételek alapvetõ, de nem kizárólagos eszközei a terepi tájékozódásnak. Fontos tudni, hogy a tájékozódási feladatok végrehajtásához nem minden méretarányú térképi ábrázolás felel meg.
   Ahogy azt a korábbiakban már megismerhettétek, a térképi ábrázolás részletessége a térkép méretarányától függ. Vagyis minél nagyobb a térkép méretaránya, annál részletesebb tereptanulmányozást tesz lehetõvé. Mindemellett a túl nagy (M>1:10 000) méretarányok alkalmazása csak speciális feladatoknál javasolt, lévén e térképek jóval kisebb terepszakasz áttekintését teszik lehetõvé.
   A térképi méretarányokon túl foglalkoznunk kell még a térképek tí­pusaival is. Tájékozódásra és a terep általános tanulmányozására a topográfiai térképek a legmegfelelõbbek. A topográfiai és a földrajzi térképeken kí­vül számos speciális feladat, vagy elemzés végrehajtását segí­tõ szabványos (ún. tematikus) térképtí­pus létezik még:

A légi és mûholdfelvételek egy adott földfelület pillanatnyi állapotát jelení­tik meg képszerûen. Ezek a felvételek különbözo geometriai átalakí­tásokon esnek át annak érdekében, hogy a térképekhez hasonló felhasználásra alkalmas ún. ortofotóvá váljanak. A felvételek tartalmát a feldolgozás során koordinátahálóval, kerettartalommal, illetve a könnyebb olvashatóság érdekében magyarázó jelölésekkel is ellátják. A nehezen felismerheto tereptárgyakat egyezményes térképi jelükkel emelik ki. A légi és muholdfelvételek, avagy más néven távérzékelési anyagok, alkalmasak a terep tanulmányozására, értékelésére, adatszerzésre. Bizonyos tekintetben jóval többet nyújtanak a hagyományos térképeknél, megfelelo alkalmazásukhoz azonban kello tapasztalatra, a tereptárgyak fényképi leképzõdései  felismerésének elsajátí­tására van szükség. A távérzékelési anyagok elonyös tulajdonságai közé  sorolhatjuk:
• a jóval nagyobb részletességû terepmegjelení­tést (ez helyenként zavaró is lehet);
• az adatok közvetlen meghatározásának lehetõségét;
• a térképnél jóval frissebb terepi állapotok megjelení­tésének lehetõségét;
• fénykép párok használatával a terep térbeli képének elõállí­thatóságát.

Világtájak meghatározása
A világtájak természetes irányokból (a Nap kelésének, nyugvásának iránya, a Sarkcsillagra mutató irány stb.) alakultak ki. A legfobb világtájnak az északi irányt tekintjük, amelybõl egyszerûen levezethetõ a másik három fõ világtáj, illetve a mellékés részvilágtájak. A világtájak kijelölésénél segí­tségként hí­vhatjuk a régrõl ismert mondókát: „elõttem van észak, hátam mögött dél, balra a Nap nyugszik, jobbra pedig kél”.
   A tájékozódás során háromféle északi iránynyal találkozunk a gyakorlatban:
• A földrajzi észak (ÉF) az adott állásponton áthaladó helyi meridiánnak a Föld északi pólusára mutató ága. Irányát a topográfiai térképeken a keretvonal függõleges része, illetve a hosszúsági körök fokhálózati vonalai adják meg. Csillagászati északnak is nevezzük, mert iránya gyakorlatilag egybeesik a Sarkcsillag horizontra vetí­tett irányával. (Az eltérés a tájékozódás szempontjából nem jelentõs.)
• A mágneses észak (ÉM) az adott állásponton a mágneses iránytû északi vége által mutatott irány, amely a helyi mágneses erõtér irányvonalaival esik egybe. A mágneses észak iránya a földrajzi helytõl és az idõtõl függõen változhat.  A térképeken külön ábrán tüntetik fel irányát és éves változásának mértékét.
• A hálózati észak (ÉH) a terepen csak közvetett módon határozható meg. Iránya a térkép  kilométerhálózatának függõleges vonalaival egyezik meg. A hálózati észak az egyenlí­tõn és az UTM zóna középmeridiánjának vonalában esik egybe a földrajzi északkal. A középmeridiántól és az egyenlí­tõtõl távolodva a két északi irány egyre jobban eltér egymástól.

   A topográfiai térképeken mindhárom északi irány adott szelvényre vonatkozó összefüggését megadják. Ezen összefüggések alapján a térképrõl levett irányszögek könnyen átszámí­thatók a terepen használható mágneses, vagy földrajzi azimutokká.
   Azimut alatt az északi irány és egy adott pontra mutató irány közötti szöget értjük, amelyet az északi iránytól mérünk az óramutató járásával megegyezõ irányban.
   A három északi iránynak megfelelõen egy adott pontra (P) az álláspontból mért irányt megadhatjuk földrajzi azimuttal (A), mágneses azimuttal (a) és hálózati azimuttal (d), amely utóbbit irányszögként is nevezünk. Az azimutok közötti összefüggést az alábbi ábra ismerteti. 

   Az ábra alapján jól látható, hogy leginkább a mágneses tájékozószög (irányhelyesbí­tés) ismeretére van szükség a tájolóval és térképpel végzett terepi tájékozódás során. Az irányhelyesbí­tést (J) a topográfiai térképek megadják, de vonalas tereptárgyak alapján a terepen is meg tudjuk határozni értékét. Ehhez elõbb meg kell határoznunk tájolóval a vonalas tereptárgy (mûút, csatorna stb.) irányának mágneses azimutját (a) a terepen, valamint a térképi jele által kijelölt vonal irányszögét (d) a térképen, majd a két érték különbségét kell meghatározni. A kapott eredmény megadja az adott területre érvényes  irányhelyesbí­tés értékét.
  A terepi tájékozódás során alapvetõ feladat a világtájak kitûzése. E feladatra a tájoló a legalkalmasabb eszköz, de kijelölhetjük ezen irányokat égitestek és természeti jelenségek alapján is.

A világtájak meghatározása és kitûzése tájolóval
A tájolóval mágneses világtájak tûzhetõk ki. A kitûzést megelõzi a világtájak (mellékvilágtájak) azimutjainak megállapí­tása, ami a 39/49 M és a lencsés tájolón eltérõ vonásértékeket eredményez:

Adott azimutérték (világtáj, mellékvilágtáj) kitûzéséhez a következõképpen kell eljárni a 39/49 M tájolóval:
1. Beállí­tjuk a forgatható szelencén a kitûzendõ azimut értékét.
2. Ví­zszintesen tartva a tájolót, addig fordulunk, amí­g a mágnestû a tájoló É (észak) jeléhez ér.
3. Szemmagasságba emelve a tájolót, az irányzó segí­tségével kiválasztunk egy meghatározó jellegû, távoli tereptárgyat.
4. Kitûzés közben ellenõrizzük a mágnestû pontos beállí­tását.

A világtájak meghatározása égitestek alapján
A világtájakat közelí­tõ pontossággal az égitestek állásából is meghatározhatjuk. Derûs égbolt mellett a látható égitestek (Nap, Sarkcsillag, vagy a Hold) helyzetébõl indulunk ki. A Nap látszólagosan közel 15°-ot tesz meg az égbolton óránként, következésképpen a tereptárgyak árnyékának iránya is ezzel a szöggel változik egy óra leforgása alatt. Ha ismerjük a pontos idõt, akkor egy függõlegesen leszúrt bottal a következõképpen határozhatjuk meg a földrajzi északi irányt:
1. Számí­tsuk ki a jelenlegi idõpont és a déli 12 óra közötti idõkülönbséget, majd ezt az értéket szorozzuk meg 15 fokkal.
2. A kapott szögértéket szerkesszük fel a bot által vetett árnyékvonaltól mérve. A felszerkesztést délelõtt az óramutató járásával megegyezõ irányban, délután ellentétes irányban végezzük.
3. A kapott irányvonal közelí­tõleg a földrajzi észak irányát mutatja.

  A felszerkesztéshez nem kell szögmérõt használnunk, mivel a derékszög hat egyenlõ részre osztásával 15 fokos szögeket kapunk.
  A földrajzi északi irányt meghatározhatjuk egy analóg számlapos óra segí­tségével is. Ehhez a következõket kell tenni:
1. Ví­zszintesen tartott számlappal, az órát forgatva, annak kismutatójával megirányozzuk a Nap függõleges iránysí­kját. (A Napba ne nézzünk!)
2. A kismutató és a 12-es számjegy közti szöget megfelezzük.
3. A szögfelezõt a Nap irányába meghosszabbí­tva a déli irányt kapjuk.

 

Reggel hat órakor az északot a 3-as számjegynél találjuk, délután a 9-esnél. Mindkét esetben figyelembe kell venni azt is, hogy a nyári idõszámí­tás idõszakában a Nap nem 12 órakor, hanem 13 órakor delel.
   Éjszaka az északi féltekén a Sarkcsillag alapján határozhatjuk meg a földrajzi északi irányt. A Sarkcsillag megközelí­tõleg a Föld forgástengelyének meghosszabbí­tásában, az északi pólus fölött található. Helyzete látszólag állandó, a többi csillag látszólag körülötte forog. A Sarkcsillag alapján történõ északi irány meghatározásának lépései a következõk:
1. A Sarkcsillag azonosí­tása az égbolton. Ehhez a Nagymedve csillagképben található Göncölszekér (avagy Nagygöncöl) jellegzetes hét fényes csillagból álló képét kell megkeresnünk.

2. A Göncölszekér két utolsó csillagát képzeletben kössük össze egy egyenessel, amit fölfelé  meghoszszabbí­tva, és nagyjából a két utolsó csillag távolságának ötszörösét felmérve egy fényesebb csillagot pillanthatunk meg. Ez a Sarkcsillag, más néven a Poláris.
3. A Sarkcsillag függõleges sí­kja tûzi ki a földrajzi északi irányt. Ezt kell a horizontra levetí­teni. A világtájak közelí­tõ pontossággal meghatározhatók a Hold alakjából és állásából is. A meghatározáshoz tudni kell, hogy:
a) a telihold este keleten, éjfélkor délen és reggel nyugaton látszik;
b) elsõ negyedében délben (12 órakor) keleten, este délen, éjfélkor nyugaton látszik;
c) utolsó negyedében éjfélkor keleten, reggel délen, délben nyugaton van.

   A Hold elsõ és utolsó negyedének felismerését elõsegí­ti látható alakja. A Hold az elsõ negyedben D alakú, és növekszik (könnyen megjegyezhetõ szóval: Dagad), utolsó negyedben C alakú, vagyis fogy (Csökken). A világtájak meghatározása természeti jelenségek alapján Természeti jelenségek alapján is meghatározhatjuk a világtájakat, ha az eddig ismertetett módszerek nem alkalmazhatóak. A természeti jelenségek azonban sokkal pontatlanabb meghatározásokat eredményeznek, ezért amint lehetséges vissza kell térnünk a pontosabb módszerekhez. A világtájak meghatározásához és közvetve a tájékozódáshoz a következõ természeti jelenségeket használhatjuk fel:
• az egyedül álló fák lombja a déli oldalon dúsabb, az északi oldalon ritkább;
• az erdõben a fák kérge az északi oldalon durvább, vastagabb, a déli oldalon finomabb, vékonyabb;
• a fák kérge és a sziklák oldala észak felé gyakran mohával borí­tott;
• a kivágott fák tönkjein az évgyûrûk északi irányban sûrûbbek;
• a délre nézõ hegyoldalakon télen a hó elõbb olvad el, tavasszal zöldebb és dúsabb a növényzete;
• a hangyabolyok déli oldala enyhébb lejtésû, mint az északi;
• ismert uralgó szélirány esetén, homokos területen, a buckák elrendezõdése segí­t az égtájak meghatározásában.

 FELADATOK
1. Soroljátok fel, milyen különbségek adódnak az álló helyzetbõl és a mozgás közben végzett tájékozódásnál!
2. Mi célt szolgál a vonásképlet, és hogyan használjuk?
3. Mit jelentenek a távcsöveken szereplõ szorzóértékek? Jellemezzétek példaként a 8í—30 távcsõértéket!
4. Hogyan tehetõk alkalmassá terepi tájékozódásra a légi és mûholdfelvételek?
5. Milyen módszerrel és eszközzel jelölhetõk ki a világtájak?
6. Soroljátok fel a három fõ északi irány között mérhetõ szögeket!
7. Nevezzétek meg a fõ világtájak azimutértékeit 6000 és 6400 vonásrendszerben!
8. Melyik északi irány sí­kjában található a Sarkcsillag?
9. Soroljatok fel néhány természeti jelenséget, amelyek alapján az északi irány meghatározható!

ÖSSZEFOGLALíS
A katonai mûveletek szoros kapcsolatban vannak a tereppel, az azon végzett megbí­zható és gyors tájékozódással.
A tájékozódás hagyományos eszközeinek ismerete elengedhetetlen az eredményes terepi tájékozódás végrehajtásához.
A tájolók a világtájak és egyes terepi pontok azimutjának meghatározásában segí­tenek.
A világtájak meghatározására szükség esetén egyéb segédeszközöket, természeti jelenségeket is felhasználhatunk.
A távcsövek alkalmasak a távoli pontok megkeresésére, ismert méretû tereptárgyak távolságának meghatározására.
A tájékozódás során meghatározott jelentõségük van a terepet ábrázoló térképeknek, a légi és mûholdfelvételeknek.

42. Tájékozódás a terepen térképpel

1. Melyek a terepi tájékozódás lényeges mûveletei?
2. Milyen módszerekkel történhet az álláspont meghatározása?
3. Mely eszközök szükségesek az álláspont meghatározásához?

Feladat: Idézzétek fel egy kirándulás emlékei alapján, hogyan jutottatok el a cél állomásra, milyen módszereket és eszközöket használtatok a tájékozódás során, és mik voltak, vagy lehettek volna egy esetleges eltévedés okai, következményei!

A terepi tájékozódást földi állásponton végrehajtva az elénk táruló terep képe távlatosan (perspektivikusan) torzulva jelenik meg. Ilyenkor a közelebbi tereptárgyakat nagyobbaknak, a távolabbiakat kisebbeknek látjuk, az elõtérben lévõ kiemelkedõ domborzati idomok takarják a mögöttes tereprészleteket. Ezzel szemben a térképen felülnézetben, arányosan kicsinyí­tve, egyezményes jelek formájában jelenik meg a terep. A két kép egyeztetése idõvel és sok gyakorlással sajátí­tható el.
  A térképpel történõ terepi tájékozódás négy lényeges mûveletbõl áll:
• a világtájak meghatározása;
• a térkép tájolása;
• az álláspont meghatározása;
• a környezõ terep azonosí­tása.

   A sorrend a tereptõl függõen változhat. Elõfordulhat, hogy egy könnyen és jól azonosí­tható tereptárgy segí­tségével elsõnek az álláspont helyét határozhatjuk meg. A világtájak meghatározásának eszközeivel és módszereivel az elõzõ fejezetben foglalkoztunk. Az északi irány meghatározását követõen megkezdhetjük a térkép tájolását.

A térkép tájolása
A térkép tájolása az a mûvelet, amikor a térképen kiválasztott irányt fedésbe hozzuk a terep azonos irányával. A kiválasztott irány lehet valamely világtáj, vagy egy jól azonosí­tható tereptárgy iránya.

A TÉRKÉP TíJOLíSA TíJOLÓVAL
A térkép tájolása az álláspont ismerete hiányában is elvégezhetõ. Fõbb mozzanatai a következõk:
1. Határozzuk meg (térkép vagy azonosí­tott vonalas tereptárgy alapján) a mágneses elhajlás mértékét!
2. íllí­tsuk be a tájoló forgatható szelencéjén az északi irány mágneses elhajlással kiegészí­tett azimutját! (Gyors térképtájolásnál elhagyható a mágneses elhajlás figyelembevétele, de tudnunk kell a pontatlanabb térképtájolásról!)
3. Illesszük a tájoló irányélét a térkép földrajzi északi vonalára (keretvonal)!
4. A ví­zszintesen tartott térképet forgassuk addig, amí­g a mágnestû piros vége az észak jelre (00-00) nem mutat!

Ha több szelvénybõl álló, összeragasztott és hajtogatott térképet kell tájolnunk, akkor a földrajzi északot képviselõ függõleges keretvonal nem látható. Ilyenkor a kilométer-hálózat egy észak-déli vonalára kell illeszteni a tájolóirányélét. Ebben az esetben a térkép pontos tájolásához a mágneses tájékozószög értékét kell beállí­tanunk a tájolón.

A TÉRKÉP TíJOLíSA VONALAS TEREPTíRGYAK ALAPJíN
E módszer alkalmazásának az a feltétele, hogy álláspontunk egy egyenes terepvonalon feküdjön (út, csatorna partja, fasor, erdõszegély stb.). A terepvonal valamelyik oldalán egy azonosí­tható, ellenõrzõ tereptárgyra is szükségünk lesz.
    A tájolás mozzanatai:
1. Keressük meg a térképen annak a terepvonalnak a jelét, amelyen az álláspontunk fekszik!
2. Illesszünk egy vonalzót a terepvonal térképi jelére, majd forgassuk a térképet mindaddig, amí­g a vonalas tereptárgy iránya a térképi megfelelõjévelazonos nem lesz!
3. Ellenõrzésként azonosí­tsunk egy ellenõrzõ tereptárgyat térképünkön, és hasonlí­tsuk össze terepi elhelyezkedésével. Ha a térképen és a terepen is ugyanazon oldalra esik a tereptárgy jele, akkor elkerültük a tájolás 180°-os hibáját.

Az álláspont meghatározása
Az álláspont helyének meghatározása döntõ fontosságú lépés a terepi tájékozódás során. Az álláspont ismerete ugyanis elengedhetetlen a további tájékozódási mûveletekhez, a környezõ terep fontos részeinek azonosí­tásához. Az álláspont helye meghatározható:
• azonosí­tással;
• méréssel és becsléssel;
• oldalmetszéssel;
• hátrametszéssel;
• domborzat alapján.

íLLíSPONT MEGHATíROZíSA AZONOSÍTíSSAL
Ha álláspontunk olyan tereptárgyon, vagy annak közvetlen közelében fekszik, amelyet a térkép egyezményes jellel ábrázol (pl. hí­d, útkeresztezõdés, hegycsúcs stb.), akkor az álláspontunkat ábrázoló jelkulcsi jel azonosí­tásával az álláspont térképi helyét is megkapjuk. A téves azonosí­tás ellenõrzõ tereppontok felhasználásával kerülhetõ el. A módszer egyszerû, pontos és gyors meghatározást tesz lehetõvé, de csak a fenti feltételek esetén alkalmazható, ami ritka.

íLLíSPONT MEGHATíROZíSA MÉRÉSSEL ÉS BECSLÉSSEL
Ha az álláspont az azonosí­tott tereptárgytól viszonylag kis távolságra található, akkor méréssel, vagy becsléssel határozzuk meg helyzetét. Ez esetben két adatot mérünk a terepen:
• az álláspont távolságát az azonosí­tott tereptárgytól és
• az álláspont irányát (azimutját) az azonosí­tott tereptárgyhoz viszonyí­tva.


A megmért adatokat a térképre felszerkesztve megkapjuk az álláspont térképi helyét. A feladat tájolóval és vonalzóval is végrehajtható. Ha az álláspont terepvonalon fekszik, akkor az azimut mérése és felszerkesztése nem szükséges, mert a terepvonal adja az álláspont irányvonalát.


íLLíSPONT MEGHATíROZíSA OLDALMETSZÉSSEL
E módszer akkor alkalmazható, ha az álláspont:
• jól azonosí­tható vonalas tereptárgyon (út, fasor, erdõszegély, vasút, csatorna stb.), vagy annak meghosszabbí­tásában;
• két tereptárgyat összekötõ vonalon, vagy annak meghosszabbí­tásában;
• azonosí­tható domborzati idomvonalon (egyenes irányú hátvonal, völgyvonal stb.) fekszik.

Az oldalmetszés végrehajtásához szükségünk van még a terepvonaltól oldalirányban, lehetõleg merõlegesen elhelyezkedõ, jól azonosí­tható tereptárgyra. Az álláspont ebben az esetben az azonosí­tható terepvonalnak azon pontja lesz, ahol az oldalt lévõ tereptárgy irányvonala metszi azt. A feladat  megoldható tájolóval és vonalzóval is.


íLLíSPONT MEGHATíROZíSA HíTRAMETSZÉSSEL
Ha az álláspont nem terepvonalon fekszik, és a közelében nincs azonosí­tható tereptárgy, távolabb lévõ tereptárgyakat használunk fel meghatározásához.

Hátrametszést csak abban az esetben alkalmazunk, ha az eddig leí­rt módszerek a terep adottságai miatt kivitelezhetetlenek. A hátrametszés ugyanis idõigényesebb, és több hibalehetõséget rejt magában.
A feladat végrehajtható tájolóval és vonalzóval egyaránt. Tájolós hátrametszés esetén a következõ lépéseket kell tennünk:
1. Válasszunk ki három, jól azonosí­tható tereptárgyat álláspontunk környezetében úgy, hogy azok irányai az álláspontból mérve lehetõleg 60°-os vagy 120°-os szöget zárjanak be egymással!
2. Határozzuk meg mindhárom tereptárgy mágneses azimutját tájoló segí­tségével! A pontosabb helymeghatározás érdekében az irányhelyesbí­tést is vegyük figyelembe!
3. Szerkesszük fel a térképre mindhárom tereptárgy jelétõl mérve a meghatározott azimutok fordí­tott értékét (±180°)!
4. Ahol a három hátrametszõ irány egyenese metszi egymást, ott lesz az álláspontunk térképi helye.

A megoldás helyességében akkor bí­zhatunk meg, ha a térképre felszerkesztett egyenesek egy pontban metszik egymást. Pontatlan meghatározásnál hibaháromszög keletkezik. Ha a hibaháromszög valamelyik oldalának nagysága nagyobb 2 mm-nél, akkor a hátrametszést meg kell ismételnünk. Kisebb hibaháromszögnél a súlypontját fogadjuk el álláspontként.
   A vonalzóval végrehajtott hátrametszés gyorsabban elvégezhetõ, de pontatlanabb módszer. Ez esetben ugyanis a pontosan tájolt térképet a szerkesztési mûveletek során végig mozdulatlanul kell tartani, ami a három hátrametszõ irány felszerkesztésénél nem könnyû feladat. Az álláspont közelí­tõ, gyors meghatározásához a vonalzós módszer kielégí­tõ megoldást jelent. Az álláspont meghatározását végrehajthatjuk átlátszó papí­rral (oleátával) is.
A módszer gyors és nem igényli a térkép elõzetes tájolását. Az oleátás hátrametszést a következõ lépésekkel végezzük el:
1. Egy rajztáblára átlátszó papí­rt (oleátát) kell rögzí­tenünk.
2. Nagyjából az oleáta közepén, körzõhegy leszúrásával megjelöljük az álláspont elõzetes helyét.
3. Három jól látható és a térképen is azonosí­tható tereptárgyat választunk ki.

4. A leszúrt ponthoz illesztett vonalzóval megirányozzuk mindhárom tereptárgyat. A megirányzásoknál a vonalzó éle mellett egyenest húzunk a rögzí­tett oleátára. A felszerkesztett egyeneseket a megirányzott pontra utaló jelöléssel, megí­rással egészí­tjük ki.
5. Ráhelyezzük az oleátát a térképre oly módon, hogy mindhárom irányvonal áthaladjon saját térképi jelén. Ez a helyzet csak úgy állí­tható elõ, ha a három terepi pont és az álláspont egymáshoz viszonyí­tott helyzete a valóságos helyzetnek felel meg.
6. ítszúrjuk az elõzetes jelet az oleátáról a térképre. Az átszúrt pont lesz az álláspont térképi helye.

íLLíSPONT MEGHATíROZíSA A DOMBORZAT ALAPJíN
A domborzat a terep legállandóbb eleme. A terepen való tájékozódás során a domborzat adhat támpontot minden olyan esetben, amikor nincsenek megfelelõ tájékozódást nyújtó tereptárgyak, vagy egyéb tájékozódást nehezí­tõ körülmények lépnek fel. A domborzat alapján történõ tájékozódás során a terep jellegzetes idomait és idomvonalait vizsgáljuk.
   Ha olyan domborzati idomon (pl. hegytetõ, lejtõkúp, nyeregpont, ví­zgyûjtõvonal elágazása), vagy annak közvetlen közelében fekszik az álláspontunk, amely jellege folytán a térképen is egyértelmûen azonosí­tható, akkor a térképi azonosí­tás módszerével határozzuk meg az álláspont helyét.
   Ha valamely domborzati vonalon (hátvonal, ví­zgyûjtõvonal, tereplépcsõ stb.) található álláspontunk, akkor a helymeghatározás becsléssel, méréssel és oldalmetszéssel végezhetõ el. Hátrametszés csak akkor alkalmazható, ha a környezõ terepen találunk 2-3 jól azonosí­tható domborzati idomot.

A környezõ terep azonosí­tása
A tájékozódás nem ér véget az álláspont helyének meghatározásával, annak a környezõ tereptárgyak térképi meghatározására is ki kell terjednie. A környezõ terep könnyebb azonosí­tásához a fontosabb tereptárgyak alapján tájékozódási pontokat jelölünk ki. Ezeket arab számjeggyel, vagy könnyen megjegyezhetõ, rövid névvel látjuk el. Tájékozódási pontként azok a tereptárgyak és idomok jelölhetõk ki, amelyek:
• környezetüktõl jól elütnek (szembetûnõk) és könnyen azonosí­thatók;
• több irányból is jól láthatók;
• állandó jellegûek (a terepen folyó mûveletek idõtartamára elõreláthatólag megmaradnak).

TEREPTíRGY AZONOSÍTíSA A TÉRKÉPEN
A tereptárgy helyének azonosí­tása elvégezhetõ tájolós méréssel, vagy vonalzós irányzással. Tájolós mérésnél a következõ sorrendben hajtjuk végre a feladatot:
1. Mérjük meg álláspontunkból a tereptárgy mágneses azimutját!
2. Ha szükséges, alakí­tsuk át irányszöggé (hálózati azimuttá) a kapott értéket, és szerkesszük fel a térképre ezt az irányvonalat!
3. Határozzuk meg (pl. távcsõvel és a vonásképlet alapján) a tereptárgy távolságát az álláspontunktól!
4. A meghatározott távolságot méretarányosan szerkesszük fel a térképi irányvonalra!
5. A felszerkesztett távolság végpontja közelében azonosí­tsuk a tereptárgy térképjelét!

Ellenõrzésképpen a tereptárgy környezetében látható tereprészletek, és domborzati idomok összehasonlí­tásával gyõzõdünk meg a megoldás helyességérõl!
   Ha a tereptárgy helyét vonalzóval, vagy a tájoló irányzórészével azonosí­tjuk, a következõ lépésekkel hajtjuk végre a feladatot:
1. A pontosan tájolt térképet rögzí­tjük.
2. A vonalzót az álláspont térképi helyéhez illesztjük.
3. A vonalzó irányélével megirányozzuk a tereptárgyat, miközben a vonalzót folyamatosan az állásponthoz illesztve tartjuk.
4. A vonalzó éle mellett az állásponton átmenõ irányvonalat húzunk a térképre.
5. Meghatározzuk az álláspont és a tereptárgy közötti távolságot (pl. becsléssel).
6. A meghatározott távolságot méretarányosan felszerkesztjük a térképi irányvonalra.
7. A felszerkesztett távolság végpontja közelében azonosí­tjuk a tereptárgy térképjelét.

   Ha olyan tereptárgy azonosí­tását kell elvégeznünk, amelynek térképi megfelelõje nincs ábrázolva, a szerkesztés végén magunk rajzoljuk be a tereptárgyat a térképre. A megoldás helyességét a környezõ tereprészletekhez történõ viszonyí­tással ellenõrizzük.

A TÉRKÉPI PONT AZONOSÍTíSA (MEGKERESÉSE) A TEREPEN
A tereptárgyak helyének megkeresése a terepen gyakori tájékozódási feladat, amelyet vonalzóval a következõképpen kell végrehajtani:
   A pontosan tájolt és rögzí­tett térképen az állásponton és a keresett tereptárgy egyezményes jelén átmenõ egyenest húzunk.
   Az egyenesre illesztett vonalzó irányélével egy távoli, jól kivehetõ tereptárgyat mint tájékozódási pontot irányzunk meg.
   Az álláspont és a tereptárgy közötti távolságot meghatározzuk a térkép alapján.
   A távolság terepi megfelelõjét a tájékozódási pont irányában megbecsüljük, majd a távolság végpontja közelében megkeressük.

A tereptárgy megirányzásához használhatjuk a tájoló irányzórészét is. Ez esetben a tájoló vonalzórészét kell a térképen meghúzott egyeneshez illeszteni.

TEREPPONT HELYÉNEK MEGHATíROZíSA ELÕMETSZÉSSEL
A cél helyének meghatározásához két ismert álláspontból kell irányvonalat szerkesztenünk. Az elõmetszéstõl akkor várható kielégí­tõ pontosság, ha a két álláspont egymáshoz képest a céltávolság
felénél nincs közelebb. A feladatot a következõ lépésekkel oldjuk meg tájolóval:
1. Az elsõ álláspontból (íP1) mágneses azimutot mérünk a tereptárgyra.
2. A mágneses azimutot átalakí­tjuk irányszöggé.
3. A kapott irányszöget felszerkesztjük íP1 térképi megfelelõjébõl.
4. ílláspontot váltunk.
5. A másik álláspontból (íP2) mágneses azimutot mérünk a tereptárgyra.
6. ítalakí­tjuk a mágneses azimutot irányszöggé.
7. A kapott irányszöget felszerkesztjük íP2 térképi megfelelõjébõl.
8. A két irányvonal metszésében található a tereptárgy keresett térképi helye.

A feladat vonalzóval is végrehajtható.
Ez esetben a térképet pontosan tájolt állapotban kell tartani, és az elõmetszõ irányokat a vonalzóval meghúzni. A tereptárgy térképi beazonosí­tását követõen annak koordinátái, illetve keresõhálózati azonosí­tói is meghatározhatók.


FELADATOK
1. Mely esetben határozhatjuk meg álláspontunkat azonosí­tással?
2. Milyen adatokat mérünk terepen álláspontunk méréssel és becsléssel történõ meghatározásakor?
3. Milyen feltételek esetén alkalmazható oldalmetszés az álláspont meghatározásához?
4. Soroljátok fel az álláspont hátrametszéssel történõ meghatározásának lépéseit!
5. Mire kell ügyelnünk az álláspont domborzat alapján történõ meghatározása során?

ÖSSZEFOGLALíS
A térképpel történõ terepi tájékozódás négy lényeges mûveletbõl áll. Ezek közül az álláspont meghatározásához és a környezõ terep azonosí­tásához alapos elméleti és gyakorlati felkészültség szükséges. Az álláspont meghatározása történhet tereptárgyak azonosí­tásával, méréssel és becsléssel, valamint különféle iránymetszésekkel. E feladatok végrehajtásához a térkép mellett szükségünk lesz tájolóra, vonalzóra és a szerkesztési mûveletekhez rajzeszközökre.

43. A globális helymeghatározás elve

1. Hogyan fejlõdött ki a tájékozódás képessége a nyí­lt ví­zi hajózásban?
2. Milyen lehetõségeket biztosí­t a globális mûholdas helymeghatározás a navigációban?
3. Mely szegmensekbõl épül fel a GPS, és mit kell ezekrõl tudni?
4. Mi a GPS alapú helymeghatározás elve?

Feladat: Próbáljátok meg felsorolni, és funkciójuk alapján csoportosí­tani az ismereteitek
szerint jelen pillanatban Föld körül keringõ mûholdakat! Keressetek összefüggést
a mûholdak funkciója és a Földtõl mért keringési távolságuk között!

A koordinátarendszerekkel foglalkozó fejezetekben már megismerhettétek, hogy alapvetõen kétféleképpen adhatjuk meg pozí­ciónkat a Föld felszí­nén. Az egyik esetben a Földet lefedõ fokhálózati vonalak segí­tségével álláspontunk földrajzi szélessége és hosszúsága határozható meg. A másik módszernél a Földet helyettesí­tõ alak vetületi képét egészí­tjük ki derékszögû sí­k koordinátarendszerrel. Mindkét megoldás széleskörû alkalmazást nyert a térképészetben és a napi gyakorlatban, és alkalmazásuk ma már nem okoz különösebb nehézséget. A földrajzi pozí­ciók meghatározása azonban nem volt mindig ilyen egyszerû.

A globális helymeghatározás kialakulása
Az európai tengerészek még a XI. században is legfeljebb látótávolságra merészkedtek a partvonalaktól, és csak a kí­naiak találmánya, a mágneses iránytû változtatta meg ezt a helyzetet a XII. század végén. A hajózás tudománya, a navigáció – amely kifejezést késõbb átvesz a légi, majd a szárazföldi közlekedés is – a XIII. századtól vált egyre megalapozottabbá, pontosabbá. A nyí­lt ví­zi, mágneses iránytûre alapozott navigációs felszerelés ezekben az idõkben a következõ eszközökbõl állt:
• iránytû (más néven kompasz, a mágneses északi irány meghatározására);
• mérõorsó, avagy log (a sebesség, közvetve pedig a megtett út mérésére);
• homokóra (a sebesség meghatározásához szükséges idõ mérésére);
• mélységmérõ (elsõsorban a kikötõk, szorosok környékén a biztonságos navigáláshoz);
• portolánok (a partvonalakat részletesen feltüntetõ térképek) kiegészí­tve a szükséges rajz- és mérõeszközökkel (mérõkörzõk, vonalzók);
• kvadráns, késõbb szextáns a földrajzi szélesség meghatározásához.

   A navigációs felszerelést a XVII. században egészí­ti ki a távcsõ, amely egyebek mellett a partközeli hajózáskor a kikötõk azonosí­tásánál nyújtott segí­tséget. A felsorolásból kitûnik, hogy a korabeli tengerészek a pillanatnyi helyzetre csak közvetett módon, azaz a mért földrajzi szélességbõl, a megtett út hosszából (amelyet a sebességmérésekbõl számí­tottak) és a hajó haladási irányából tudtak következtetni. A folyamatos navigációhoz továbbá felhasználták mindazokat a természeti jeleket, amelyek a célállomás elérését megbí­zhatóbbá tették.
   A hajózás még a tapasztalt navigátorok számára sem volt veszélytelen vállalkozás ezekben az idõkben. A sebességmérésbõl következtetett útvonalhossz valódiságát számtalan egyéb tényezõ befolyásolhatta. Elegendõ volt viharba kerülni a nyí­lt vizeken, és a helymeghatározás máris megbí­zhatatlanná vált. Az angolok idejekorán felismerték, hogy a tengeri közlekedésben betöltött vezetõ szerepük csak pontos navigációs képesség birtokában õrizhetõ meg.
   Helyzetelõnyük megõrzése érdekében pályázatot í­rtak ki, és az elnyerhetõ komoly dí­j számos korabeli feltaláló fantáziáját mozgatta meg. A cél egy olyan eszköz, vagy módszer kidolgozása volt, amely által a tengerjáró hajók helyzete bárhol, bármilyen körülmények között gyorsan és biztosan megállapí­tható.
Mivel a földrajzi hosszúság pontos meghatározása jelentette ekkor a legnagyobb kihí­vást, a pályázók ebben az irányban kezdtek el kutatni. A számtalan beérkezõ találmány közül egyedül John Harrison 1759-ben megalkotott kronométere állta ki a próbát.
   Az idõ pontos mérésére alkalmas eszközt már addig is készí­tettek, elsõsorban elõkelõ személyek és intézmények számára, de olyat, amely a hullámzó tengeren, a gyorsan változó idõjárási viszonyok között is megõrizte pontosságát, a kor szí­nvonalán mûködõ óramesterek sem tudtak. Harrison pontos órája havonta csupán néhány másodpercet hibázott, í­gy egy hosszabb hajóút során is alkalmas volt a kikötõ helyi idejét mutatni. (Csak összehasonlí­tásként: a ma kapható legelterjedtebb kvarcórák pontatlansága normál hõmérsékleten is elérheti a ±20 másodperc/hó értéket). A hajó helyzetének földrajzi hosszúságát innen már könnyû volt meghatározni. Mindössze le kellett olvasni az idõt a Nap helyi delelésekor a kronométerrõl, amely alapján a kikötõ és a hajó helyzete közötti hosszúságkülönbség gyorsan kiszámí­thatóvá vált. A földrajzi szélességet továbbra is szextáns segí­tségével határozták meg.
   Tegyük fel például, hogy a tengerjáró hajó kronométere délben 14:00 órát mutat, ami délhez képest +2 óra különbséget jelent, vagyis a kikötõben már délután kettõ óra az idõ. Tudva azt, hogy a Nap egy óra alatt látszólag 15°-ot tesz meg az égbolton, a hosszúságkülönbség a kikötõ és hajó között 30° a nyugati irányban. (Azonos idõkülönbséggel délelõtt a kikötõtõl keletre lennénk.)

Ha ismerjük a kikötõ pontos földrajzi koordinátáit, annak hosszúsági értékéhez 30 fokot adva megkapjuk jelenlegi helyzetünk valódi földrajzi hoszszúságát.
   Az idõméréses hosszúság-meghatározás hátulütõje, hogy borult égbolt esetén nem alkalmazható, és pontossága sem felel meg a mai elvárásoknak. Napjaink navigációs rendszereire az azonnaliság, a megbí­zhatóság, a pontosság és a könnyû alkalmazhatóság a jellemzõ. Közülük is leggyakrabban az amerikai NAVSTAR GPS rendszerrel, illetve annak felhasználói szegmensével találkozunk.

Mûholdas helymeghatározó rendszerek
A hidegháború évtizedeiben a két szembenálló szuperhatalom hadászati képességei megközelí­tõleg egyensúlyban álltak. Ha az egyik oldalon megjelent egy új hadászati képesség, rövidesen a szembenálló hatalom is kifejlesztett egy hasonlót. Az Amerikai Egyesült íllamok fegyveres erõinek az ország határain kí­vüli gyors bevethetõségéhez már az 1970-es évek óta fejleszt mûhold alapú helymeghatározó rendszereket. Ezek eredményeként az 1990-es évek elejére kiépí­tette az elsõ 24 órán át a Föld teljes felszí­nérõl elérhetõ navigációt támogató rendszerét a NAVSTAR-t. (A rendszert az 1991-es Öböl-háborúban tesztelte.) Nem véletlen, hogy a hadászati jelentõségû NAVSTAR fejlesztésével párhuzamosan a Szovjetunióban is létrehoztak egy hasonló mûholdas rendszert GLONASS (Global Navigation Satellite System, azaz Globális Navigációs Mûhold Rendszer) néven.
   A NAVSTAR eredendõen nem szóösszetétel, bár felfogható annak is, amely jól kifejezi a rendszer mûködési elvét: Navigation Satellite Timing And Ranging System (magyarul: idõ és távmérésen alapuló mûhold-navigációs rendszer). Az eredeti név helyett többnyire egyszerûen a GPS (Global Positioning System) mozaikszót alkalmazzuk, amely lefordí­tva globális helymeghatározó rendszert jelent.
   Az Európai Unió hasonló mûholdas rendszer fejlesztésén dolgozik, amely az olasz természettudós emlékére a Galileo nevet kapta. A Galileo rendszer polgári célú kezdeményezésként indult, jóllehet, teljes kiépülése esetén katonai felhasználásra is alkalmassá válik.
   Az egykor katonai célokra kifejlesztett mûhold-navigációs rendszerek ma már fõleg polgári felhasználásúak, jóllehet az amerikai haderõben, és más szövetséges országokban továbbra is jelentõs szerepe van a mûhold alapú helymeghatározásnak, és az erre épülõ navigációs és irányí­tási rendszereknek.

   A mûhold-navigációs rendszerek alapvetõen három szegmensre oszthatók:
• mûholdak;
• földi követõ állomások;
• felhasználók és felhasználói alkalmazások.

   Nézzük meg konkrétan, mit jelent ez az amerikai GPS esetében!
   A NAVSTAR GPS mûholdak 20200 km távolságra, 6 orbitális pályán keringenek a Föld körül. Számuk változó, az üzemelési megbí­zhatóság növelése érdekében valamivel több, mint az elméletileg szükséges 24 mûhold. Ennyi mûhold kell ugyanis a kielégí­tõ jelvételhez és a biztos helymeghatározáshoz, bárhol is legyen a vevõ a Földön.

FELADAT: Gyûjtsetek össze minél több számszerû adatot a NAVSTAR GPS rendszerrõl!

   A földi mûholdkövetõ állomások, amelyeket együttesen vezérlõ-, vagy kontroll szegmensnek is nevezünk, az USA katonai támaszpontjain üzemelnek a világ öt pontján. A követõállomások feladata a mûholdak által sugárzott jelek figyelése, a mûholdak pályaelemeinek számí­tása, valamint korrekciós adatok visszajuttatása a mûholdakra.
   A felhasználó szegmensbe tartozik minden GPS mûholdjel vételére és feldolgozására alkalmas eszköz, az erre épülõ helymeghatározási és navigációs rendszerek, illetve eszközök. Amûholdkövetõ állomásoktól eltérõen a felhasználók csak fogadni tudják a mûholdak által sugárzott jeleket, a mûholdakkal adatkapcsolatot nem létesí­thetnek.

A GPS alapú helymeghatározás elve
A GPS mûholdak folyamatosan, a nap 24 órájában sugároznak rádiójeleket a Földre. A jelek tartalmazzák a mûhold azonosí­tóját, pályaadatait és egy sor más navigációs üzenetet. A földi vevõ a rádiójeleket fogja, feldolgozza, és meghatározza a távolságot az egyes mûholdak (Sn) és a vevõ antennája között. A meghatározott távolságokat (rn), mint ismert sugarakat a pályaadatok alapján számí­tott mûholdhelyzetekbõl kimérve, a metszési pontban megkapjuk a vevõ helyét (M). Ha a geometriai feladat megoldása során két metszési pont jön létre, közülük a valószí­nûtlen (M’) kizárható.

A mûhold és a vevõ közötti távolság meghatározásához mind a mûhold, mind a vevõkészülék azonos idõben ugyanazt a kódsorozatot állí­tja elõ. Amikor e kódsorozatot a mûhold rádióhullámok révén kibocsátja, az a fény sebességével halad a vevõantenna felé, és a távolság megtételéhez szükséges idõvel késve érkezik meg. A vevõberendezés a saját és a beérkezõ kódsorozat idõeltolódása alapján állapí­tja meg a mûhold és a vevõantenna közti távolságot. A kódok összevetése, idegen szóval korrelációja alapján ezt a mérési módszert kódkorrelációs eljárásnak is nevezzük.
   A problémát e módszernél az jelenti, hogy a mûholdak nagy pontosságú atomórái és a földi vevõk jóval kisebb méretû, de lényegesen pontatlanabb kvarckristályos órái között a fény sebességéhez mérten jelentõs idõeltérés mutatkozik. Az idõeltérés a kódok összehasonlí­tásánál valótlan távolságok kialakulásához vezet, í­gy a mûholdakról mért távolságok nem egy pontban metszik egymást. A hiba kiküszöböléséhez egy újabb, negyedik mûhold jeleit is  számí­tásba kell venni, amely alapján meghatározható és kiiktatható a mûhold és a vevõ idõeltérésbõl adódó geometriai pontatlanság. Pozí­ciónk pontos térbeli meghatározásához tehát legalább négy mûhold jelét kell fognunk. Ha megelégszünk a kétdimenziós helymeghatározással (tehát pozí­ciónk magassága nem lényeges adat), akkor elegendõ három mûhold jelének vétele is. Az egyszerre elérhetõ mûholdak száma növelésével a helymeghatározások eredményei megbí­zhatóbbá válnak.
   Arra is ügyelnünk kell, hogy a mûholdak látszólagos eloszlása az égbolton (konstelláció) lehetõleg egyenletes legyen. Mint tudjuk, minél közelebb található egymáshoz két ismert pont, annál megbí­zhatatlanabb lesz az í­vmetszéssel létrehozott harmadik pont helyzete.
   Egy másik pontatlansági tényezõ a rádiójelek terjedésével függ össze. A jelek ugyanis jelentõs késést szenvednek az atmoszféra felsõ határán lévõ, elektromosan töltött részecskéket tartalmazó ionoszférában. Mivel az ionoszféra állapota folyamatosan változik, a késés nagysága is jelentõsebb mértékben megváltozhat.
   Mindezek és még egy sor befolyásoló tényezõ következtében a GPS mûholdak alapján végzett helymeghatározásoknál 10-20 méteres koordináta-eltéréseket kapunk, ami az 1:50 000 méretarányú térképrõl levehetõ koordináták és távolságok pontosságának felel meg. Természetesen kiegészí­tõ eszközök és módszerek révén mind a megbí­zhatóságot, mind a pontosságot (akár milliméter nagyságrendig) számottevõ mértékben javí­tani lehet, de ez már nem az általános katonai felhasználás körébe tartozik.

FELADATOK
1. Mi célból hozták létre a GLONASS és a Galileo rendszereket?
2. Mit értünk a mûholdak konstellációja alatt, és hogyan befolyásolja ez a helymeghatározás pontosságát?
3. Miért kell négy mûhold jelének vétele a háromdimenziós helymeghatározáshoz?
4. Számí­tsátok ki, hogy mennyi idõ alatt teszi meg a 20200 km-t a fény!


ÖSSZEFOGLALíS
A GPS napjaink széleskörûen alkalmazott mûholdas helymeghatározó és navigációs rendszere
A teljes rendszer három szegmensre osztható.
A mûholdak szegmense felelõs a navigációs adatok sugárzásáért.
A földi ellenõrzõ állomás a rendszer integritására ügyel és kommunikál a mûholdakkal.
A felhasználó szegmensben találjuk a mûholdjelvevõket, amelyek a navigációs üzenetek feldolgozásával képesek földrajzi helyzetüket meghatározni.

44. A GPS gyakorlati alkalmazási lehetõségei

1. Melyek a GPS vevõk alapfunkciói?
2. Az alapfunkciókon kí­vül milyen egyéb feladatokra használhatók fel a GPS vevõk?
3. Mi a különbség a GPS alapú helymeghatározás és a navigáció között?

Feladat: Soroljátok fel mindazokat a tényezõket, amelyek zavarhatják, vagy akadályozhatják
a GPS jelek vételét, illetve magát a helymeghatározást.

A GPS napjaink széleskörûen alkalmazott helymeghatározó és navigációs rendszere. Az 1990-es évek elején még csak korlátozottan elérhetõ rendszert ma már többen használják polgári célokra, mint a katonai feladatok megoldása során. A GPS jelek vételére alkalmas készülékeket megtalálhatjuk autókban,
hajókon, mobiltelefonokban.
   A felhasználói kör kiszélesedésével egyre gazdagabb funkcionalitású eszközök jelennek meg. A számtalan lehetõség közül összefoglaló jelleggel az alábbiakat emeljük ki:
• helymeghatározási feladatok;
• jármû- és flottanavigáció;
• fegyverirányí­tás;
• roboteszközök irányí­tása;
• járulékos és kiegészí­tõ meghatározások.

Helymeghatározási feladatok
Az elõzõ fejezetekbõl képet kaptunk arról, hogy a tájékozódás négy alapmûvelete közül az egyik legnehezebb az álláspont földrajzi helyének gyors és megbí­zható meghatározása. E feladatra számos hagyományos eszközt és módszert alkalmazhatunk, amelyek jelentõs részére a napszak és az idõjárás változásai komoly befolyással bí­rnak.
   GPS vevõvel a helymeghatározás lényegesen egyszerûbb. Alapesetben leolvashatjuk a pozí­ció koordinátáit a vevõ kijelzõjérõl, majd azok alapján megkereshetjük álláspontunk helyét a topográfiai térképen. Fejlettebb eszközöknél lehetõség van magának a térképi tartalomnak a megjelení­tésére a kijelzõn, í­gy a koordináták térképi felszerkesztése elhagyható.
   A pozí­ció kijelzésénél tisztázni kell (a vevõkészüléken be kell állí­tani), hogy a pont koordinátái, illetve azonosí­tói melyik alapfelületre, vetületi rendszerre vonatkoznak. Azt is tudnunk kell, hogy a mûholdas helymeghatározás 10 métert meghaladó pontatlansága miatt ritkán kapunk kétszer ugyanolyan koordinátaértéket azonos pontok ellenére is.
   Az álláspont meghatározásán túl célpontok felkeresésére is kiválóan alkalmas egy GPS vevõ. A célpont megközelí­tése a tájolós navigációtól (azimutmenet) eltérõen lényegesen könnyebb akadályokkal teli terepszakaszokon.  A célpontot kb. 20 méterre megközelí­tve, érdemes azt vizuálisan beazonosí­tani, és nem a készülék kijelzõjére hagyatkozni. A pontosabb eredmény érdekében a megközelí­tés utolsó métereit egyenes vonalú, egyenletes mozgással tegyük meg!
   A GPS vevõvel tetszõleges pontok koordinátáit, továbbá megtett utunk nyomvonalát is rögzí­thetjük. E nyomvonalat késõbb felhasználhatjuk ajánlott közlekedési útvonalként is. A nyomvonalrögzí­tés módszerével lehatárolhatunk területeket, felmérhetünk nagy kiterjedésû objektumokat, utcahálózatokat is.

Jármû- és flottanavigáció
A GPS vevõk navigációs célú felhasználása az egyik legáltalánosabb polgári és katonai alkalmazás. A jármûvek GPS alapú navigációja a megtett útvonal rögzí­tésén túl lehetõvé teszi optimális útvonalak kijelölését és követését, a pillanatnyi és az átlagsebesség, az irány, a hátralévõ távolság és idõ folyamatos figyelemmel kí­sérését. A fejlettebb eszközök az útvonal követését hangüzenetekkel hajtják végre, az autóvezetõ vizuális figyelemmegosztásának elkerülése érdekében. Nyí­lt vizeken, vagy a szárazföldön, úton kí­vüli mozgásnál lehetõség van a jármûvek kijelölt mozgási folyosókon történõ közlekedtetésére, veszélyes zónák és helyek elkerülésére.
   A jármûnavigáció a magas épületekkel sûrûn beépí­tett városi településeken és az erdõs hegyvidéki területeken jóval nehezebb. Az akadozó jelvétel mellett ilyenkor fokozottabban kell ügyelni a térkép-terep egyeztetésére, a mozgás irányának változásaira (tájoló), és a megtett távolságra (kilométermérõ óra).
   A flottanavigáció már fejlettebb rendszer kiépí­tését igényli, mivel itt több jármû helyzetére vagyunk kí­váncsiak egyidejûleg. Az egyes jármûvekre elhelyezett GPS vevõk jelei nem, vagy nemcsak a fedélzeten kerülnek feldolgozásra, hanem folyamatos rádiókapcsolattal egy irányí­tóközpontban, ahol a jármûvek pillanatnyi helyzetén túl befolyásolni lehet a mozgásukat is. A jármûvek helyzeti adatai mellett megfelelõ szenzorok telepí­tésével lehetõség nyí­lik a jármû állapotának, illetve a terep jellemzõinek megfigyelésére is.

Fegyverirányí­tás
Napjaink katonai mûveleteiben minden eddiginél nagyobb szerepet kapnak a mûholdak, amelyeket felderí­tési, hí­rközlési és navigációs feladatokon túl a fegyverirányí­tás terén is igénybe vesznek. A GPS nemcsak a csapatok mozgásával, vagy különféle helymeghatározási feladataival kapcsolatos kérdésekre ad választ, hanem manõverezõ robotrepülõgépek, precí­ziós bombák célra vezetéséhez is támogatást nyújt.
   A GPS alapú célra vezetés elõnye, hogy az eddig használt rendszerekhez képest kevésbé függ az idõjárástól, a napszaktól és az évszaktól.

iskolakereső
belépés
honvédelem.hu hírei
pályázatok
Aktuálsi pályázatok
kiemelt témák
Mi az a Honvéd Kadét Program?
Hogyan vehetek részt a Honvéd Kadét Programban?
Mit tanulunk a Honvéd Kadét Programban?
Honvédelmi Kötelék